Lángok árnyékában

 

Tüzek törnek elő, mint sárkányfogak

a világegyetem tíz pontján.

Nhat Hanh

 
Ki lángok árnyékában él,
nem készül annak szemfedél,
arca viaszfehér.
Hazája már
buborékot vető homály –
égboltján alvadt vérsugár.
Estelén, éjjelén
tüzes kemencefény
a széthullt csillagok helyén.
Feje fölött
úszó lángbörtönök
parázsló mocska hömpölyög.
Apadnak teste kútjai,
elszenesednek csontjai.
Sújtják a dél néma villámai.
Látja halottak rendjeit,
vágják, verik
könyörtelen vércseppjeik.
Ha menekül,
hirtelen rávetül
a véres fény ítéletül.
Hiába fél,
kegyelmet is hiába kér,
ki lángok árnyékában él.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]