Elfelejtett szavak

Fakuló partra vetve,
az eszmélet szegélyén
alélt hajótöröttek
hevernek a homokban
só-marta szemgödörrel,
gubancos, szürke hajjal,
püffedt lábuk kinyújtva.
Nyers szél csapkodja őket,
fölállnak, tántorognak,
bágyadtan visszarogynak
a kagylótörmelékes,
kényelmetlen fövenyre.
Erőtlen fejtörésben,
tétova akarásban,
aluszékony szivekben,
tört fényű mosolyokban,
ellobbant fáklyafényben,
földmélyi motozásban,
töppedt falevelekben,
föl nem épült falakban,
a csillagok porában
kallódnak…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]