Amit az ember a földön tehet
Tüzet szítani, hogy kezünkbe marjon |
|
Szomjazni, hogy az első korty után |
magába szívja vizét a pohár. |
|
sikoltásoktól tarka folyosón, |
|
Hurkot vető fények közt elterülni, |
s várni, hogy a fegyver lesújtson, |
vagy haladékot adjon valami |
arcunkat félreértő könyörület. |
|
a más irányba forduló közönyt. |
|
Tengődve a megszokható veszély |
s az ötszáz évvel ezutáni város |
elmosódott képét megsejteni. |
|
Betömött füllel is figyelni |
elfojtott, ismeretlen hangokat, |
s fölpeckelt szájjal is felelni rájuk. |
|
|
|