Az elveszettek
|
Fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndben
csillagkoszorúit az éj.
Radnóti Miklós
|
| Kiket a partfokról tengerbe dobtak, |
| egymás kezét az imbolygó halottak, |
|
| Míg béna arccal befelé figyelnek, |
| szemű spirálok, pikkelyes tekercsek, |
|
| Álmuk ellop egy-egy arcot a partról, |
| hogy meg se hallják, ha jelzőharang szól |
|
| Bár félelmükben egy-nyájba verődnek, |
| nem fogadják be halnyájukba őket, |
|
| a hűs árnyú jégtáblák áthaladnak, |
| Nincs melege a te zöld sugaradnak, |
|
|
|