Múlt
Nem indulok feléd többé zarándokútra. |
A felhőt, mit körül holdfényszalag szegett, |
felhúzták éjjel a kalózok árbocukra, |
s tavi ősz lázbeteg freskói kéklenek. |
|
Tétován meg-megáll a szél, ha földereng is. |
Nem a lég árama, de az idő sodor |
tájat, várost, szobát, miket oly messze elvisz, |
s arcot, mely félig arc, félig már ködgomoly. |
|
Mozdulatlan, tutajravatalra kötözve |
úszik mindaz, mi volt, s elúszik hidegen, |
elúszik céltalan, elúszik mindörökre, |
és nem üzen neked, és nem üzen nekem. |
|
|
|