Évszakok temetője

Mozdulatlan csillagi tájakon tavasz, nyár, ősz, tél százéves kacatja keveredik el, s a hallgatagon derűs enyészetnek magát megadja. Páfrányok nyúlnak ki felhők mögül, mélytengerben szunnyad el a szivárvány, s kánikulák verítéke kövül cseppkőbarlangok kupolahomályán. A szerepüket eljátszott terek, korok és klímák, kallódva a boldog valótlanságban, földerengenek. Rothadásukban megvigasztalódott gyümölcsök érnek, sarki-fény-szerű sugárzásban a zöldár tovaharsan, s a tavaszangyal rügyező nyelű dárdájával kotor a jégavarban.