Áprilisi este
Hűs, nyirkos este van. Ma a didergő |
kora tavaszi táj oly idegen: |
a Dunapart, az ótorony, az erdő, |
a sárga lámpasor a szigeten. |
És mintha bánatos szemmel csodálnák |
fent a változhatatlan égi ábrák |
változhatatlan sorsunk idelenn. |
|
Bóbiskoló táj, alvó víz, kihűlt ég… |
Teljes sötét száll lassan az egész |
folyópartra. A felhők palaszürkék, |
s egy helyben állanak. A csönd nehéz. |
A mozdulatlanná dermedt vidékre |
tűnődve néz le a hold sárga képe, |
s a sápadt emberarc rá visszanéz. |
|
|
|