Ajánlás

Téged nem érdekel a vers,

untat a költő s költeménye,

félrefordulsz, és nem figyelsz

távol zenére, kósza fényre.

Még messze van, és rejti arcát,

de ha ködsátrából kijő,

s mint férgek a szép, fiatal fát,

falja szépséged az idő,

dalom, e kis tündércseléd,

ezüstös tükröt tart eléd,

könnyű lesz lépte, mint az őznek.

Lámpád fellobog, majd kiég,

s a csendben egy idegen ég

kék csillagai kergetőznek.