Egy költőhöz

Nem kiáltasz hiú panaszt az égre. Ó, nem áltatod ily olcsó konccal bánatod, e vérebet! Mi tudjuk azt, hogy úgysem hallják odafent a porba fúló szenvedély keserveit. Erről beszél finom soraid közt a csend. Minket a nap tűzárja bánt. Illőbb, ha sárga gyertyaláng lobog, míg ablakunk alatt, mint lomha víz, hömpölyg a bú, s viszi a hullamosolyú, meredt szemű királyokat.