Férfikor
Boldog költő voltam hajdanta én. |
lejtett a sor, csendült végén a rím, |
|
mint nyájas dombvidéken a patak, |
csillogtat, s hátán a szelíd fodor |
|
Betegség, szenvedély lábbal tiport, |
A szárnyaló dallam bizony gyalog, |
|
S a Múzsa? Jaj, a tündérarcú lány |
A haja sárga fű, mely a kihalt |
|
Emlékeim közt régi verssorok, |
ha kóstolom, nem éri ajkamat |
|
Gonosz mocsárláz környez és ragály. |
Éjjel kigyúlni látom szerteszét |
|
Festett arcok, kunyhók előtt totem |
lándzsák; tányérajkakról hangzanak |
|
Előttem áll az őserdő, bizarr, |
Vannak békés országok és üde |
|
hol expedíciómat szervezem? |
Vagy mélyre száll, mint csőben a higany |
|
Miféle torz ábrándot kergetek |
mélyén? Hányan pusztultak el, akik |
|
Nyílvessző zúg, súrolja vállamat. |
a dögre gyűlő zöldarany legyek, |
|
Karom lendül, a sűrűségbe tág |
hol az erőtlent és a habozót |
|
|
|