Játékszerek
Gyermekkorod oly sima, oly kacagó, |
gumilabdák és kicsi lepkefogó, |
baba, paprikajancsi, lovacska, golyó; |
A távoli kék fölibéd lehajolt, |
tányér a nap és rézkifli a hold, |
az éjszaka elmúlt, újra ma volt, |
s fény kezdett hullani rád. |
|
Türkizszinü hernyók másztak a fán, |
a sárga homok-szaharán karaván |
volt pár gyufaszál, s könnyű parafán, |
A pince örök sötétje megintett, |
mélyébe szemed riadozva tekintett, |
fenekén sárkány őrzött mese-kincset, |
|
Ifjúkorod álmai láng-lobogók, |
táncos paripák, szilajul dobogók, |
a világ csupa új, ragyogó csoda volt, |
vágytól buzogó erek útjain át |
száguldva futott, áhítva csatát, |
mert hitte: övé, csak övé a világ, |
s akadályra sehol sem akad. |
|
Mint messzi harang mély hangja ha csendül, |
vagy lassu folyó árjára ha csend ül, |
mint kar, mely céltalanul sose lendül, |
Amit alkotsz, már-már játszva teremted, |
s bár céltudatos, szigorú a te rended, |
egy gondolat árnya örülni nem enged, |
s minden körülötte forog. |
|
Mert játszani fognak, akár te előbb, |
de most veled ám, nem eföldi erők; |
kényúr az idő, elapasztja velőd; |
kinevet, de te tűröd e gúnyt. |
Idegen hatalom fura bábuja vagy, |
mely gyermeki, durva kezébe ragad, |
erőd kifacsarja, kitépi hajad, |
s szemétre hajít, ha megunt. |
|
|
|