Egy éj a tanyán

Világos éj. Ma telihold tekint a tanyára. Megdermedve áll a kert. A kékes fény mindent varázsba vert. Ájulva lóg a hosszú árnyú hinta. A hold az úr most, selyemtakarót fon a gyepnek és a rokkant kőpadoknak. Kék, zöld s piros pofával vigyorognak az üveggömbök a virágkarókon. Lapul a csend, alvók mellére fekve; kínlódva mind kiáltani szeretne. Bilincs a holdfény, és a puszta börtön. A melegház csupa fagyos üvegfal. Az erdőn álmában egy lepke meghal, és kísértet zokog a búzaföldön.