Az árnyak kertje

E kert az árnyak kertje itt.
Aki a kertkapun belép,
múltjáról elfeledkezik,
s vértelen árnyként át meg át
bolyongja szüntelen sötét
útjai labirintusát.
Nem kert e kert, nem lét e lét,
nem ösvény az ösvény, ahol
vaktában lép a láb, ha lép.
Mert régi énjét elveti,
ki itt teng, s újszerű erők
szabnak törvényeket neki.
Jaj, minden kútforrás hamis
e szörnyű kertről! Tévedett
Vergilius és Dante is.
Fagyos szelek lebegtetik
a teljes semmiség felé
tartók pusztuló lelkeit,
s még hírmondó se szabadul
szegény lárvák közül, kiket
az árnyak kertje ejt rabul.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]