Az a kis ember ott belül
ugrál, torz fintort vág, nevet; |
Ha torkod sírás fojtogatja, |
s keserűséged könnybe gyűl, |
szemtelen hangján felkacag |
az a kis ember ott belül. |
|
tarka zászlókkal integet. |
Nem látja más, csak te tudod, |
mi van a homlokod megett: |
cirkuszporond és arzenál, |
hol minden együvé vegyül, |
mert rendet sohasem csinál |
az a kis ember ott belül. |
|
Kigúnyol hagyományt, tekintélyt, |
az a kis ember ott belül. |
|
húsodtól s véred italától |
Megvárja, míg a szív megáll, |
és egy új testbe költözik |
az a kis ember ott belül. |
|
|
|