Egyszerű
| Az ujjhegyen megégett, a foszforcsöpp tarkóján |
| fogtam a gyufaszálat, a barna-csurgás nyaktőt |
| s a dörzspapiron robbant láng-kaktusz, szikrakalász, |
| parázstű tűzásvány-sün bőrléc-pajzsba hempergett. |
|
| S nyaltam ujjbögyöm, mint a csecsemő emlőbimbót, |
| nyálasan szopogattam, nyál-kútba mártogattam, |
| csókolgattam: ne fájjon. Egy temetésről jöttem, |
| az autóbuszra vártam. A város, mint hold-kőzet. |
|
| Gondoltam: rágyújtok egy cigarettára gyorsan, |
| füsttel kötöm a füst-köd előestét szivembe. |
| Körül szines bozótok: neon-csontváz fény-torlasz. |
|
| Kint a koporsós hulla: arany-sólyom fej, tejbőr, |
| timsó-léc-kürt, lófogsor. És engem mi állít meg? |
| S borostyán magzat-testben ér-szobor: hálós űr-csönd. |
|
|
| És engem mi állit meg? Kivégzés, önkivégzés, |
| eső-özön, sár-özön, iszapba-fúlás, láva: |
| űrig-dühöngő kéve kéntűz-bomlása fojtás, |
| atombomba-láng gyűrűk rózsahólyag-emlője? |
|
| Kék fagyban rovarhéjként szétmálló repülőgép, |
| s a tört géprész sűllyedő ikrás lánglevél-örvény, |
| baleset, katasztrófa, tűzözön: mítosz-hörgés, |
| dörgő habvilág: lángból: a bűn-emberiséggel? |
|
| Agyvérzés, szívinfarktus, testben-burjánzó kőkert: |
| rák, vesekő-gyöngy húgy-zár, húgyvérűség-hömpölygés, |
| idegbomlás: csontokban hydra-polipnyáj fürtök? |
|
| Háború-golyó, bomba, aknaszilánk, gyilkosság? |
| És fekete kendőkkel letakart tükrök, képek. |
| Az űr kozmosz-érfestés. Vers-cellám Rózsa-várban. |
|
|
| A gyilkosok mért szeretik, ha lefényképezik őket? |
| Láttam: embert fűrészeltek, nyakában fém-sárkányfogsor, |
| mint egy hal-hátuszony, kéken, gyöngyhártya-toll tűlegyező |
| s még a térdeplő fogoly is a gép-pupillába nézett. |
|
| A kisfiú péniszére, heréire tekert drótba |
| áramot vezettek, aztán szűk vese-táját rúgdosták. |
| A hóban fekvő akasztott meztelen szűzlány emlőin, |
| a sárga tearózsákon Tarzan-düh állt géppisztollyal. |
|
| És hüvelybe-dugott gránát, olvadt pecsétviasz arcok |
| s emberszemekből kosárnyi kocsonyagolyó-gömbhal-csönd |
| és tompa gyászkorong-tükrök, iriszek, ér-füst jég-térben. |
|
| S a fényképek nem hörögnek, nem sikoltoznak dülledten, |
| mint asszonyok vajúdáskor. És röhögnek a kivégzők. |
| Részeg szörnyek lökdösnek. Föld: felejtsd el Emberiséged! |
|
|
| Milyen egyszerű volna, milyen szép volna élni |
| a kozmosz-tokba zárva, áruló ragyogásban! |
| Hisz kutatja az elme hol ugyanabból más van: |
| természet-szövedékből a különbség ős-titka. |
|
| A Marsra cella-labda, hólyag-sejt gömb-szőlőfürt |
| hull, pattog, megáll némán, néz, mint befűzött légyszem, |
| s nyílik három szirommal tavirózsa-fehéren |
| s szül egy apró tankautót: a lét-vágy magzatburka. |
|
| S a Mars-talajra gördül: hullámvasút-vasszekér, |
| rugós, kerekes, csuklós lábai légy-dugattyúk |
| s napelem-kazettás hát, csáp-tükre cincérfejben. |
|
| Mi van az emberen túl, testből-tűz lélek-ajtón? |
| Káosz-rend fagy-gomolygás, aranyháló-buborék. |
| Dehát kúszább hit: élni! És egyszerű meghalni! |
|
|
| Milyen szép volna élni, milyen gyémánt-hű ritka |
| a kozmosz-tokba zárva, táguló ragyogásban! |
| Hisz kutatja az ember hol ugyanabból más van: |
| természet-szövedékből a különbség ős-titka. |
|
| A Marsra cella-labda, légzsák-sejt gömb-szőlőfürt |
| hullt. Pattog, megáll némán, néz, mint befűzött légyszem. |
| S kinyílt három szirommal tavirózsa-fehéren. |
| S a lét-vágy magzatburka egy apró tankautót szült. |
|
| S a Mars-talajra gördül: hullámvasút-vasszekér, |
| görgő-talp pók-mászói potroh-dugattyús lábak, |
| s napelem-kazettás hát, s csáptükör-fül, fényévnyi. |
|
| Mi van a test-tűzön túl? A hulla-résen kifér? |
| Fagy-gomolygás káosz-rend. Aranyhálós űr-hólyag? |
| Halál: gyűrt csönd-simulás. S hitháló-kúsza: élni! |
|
|
| Ó, az a kis jármű a Marson, a halhatatlan Kiváncsiság, |
| az ember-mindenségvágy gépe, a hatkerekű rovar-asztal, |
| a napelem-cellás síklap-hát alatt a rugós doboz-hassal, |
| mint pipabékanőstény szülő-háta lépviaszkút rosta-láng. |
|
| Az a fény-evő fény-robbanás tűz tudós sakktábla gép-bogár, |
| számítógép-virágpoloska, mikroelemmel töltött tudás, |
| lézersugártű-tapogatós kezdet-anyag meghatározás: |
| százlábúként hullámkalásszal dugattyús görgőkön lengve jár. |
|
| S homlokszemei, mint a pókok látó-rügyei fölizzanak |
| s hőcsápot növesztve bemérik, a rubint-súly csigaszemekkel |
| amit érintenek s térképpé issza a fotogép-pupillán |
|
| a Mars-követ, ősnyál-göröngyöt, s ránkhímzi húrhíd-rövidhullám |
| a titkot, rejtelem-szülöttet! De a holtak nem-létből vannak! |
| S mit üzennek ha rájuk hullok légzsák-magzatburkos szivemmel? |
|
| Nem válaszol ami nem anyag, pedig itt van, hajszál-föld alatt. |
| S négyszázmillió kilométer, milliárd fényévnél távolabb! |
|
| Hiába mászok a halálon, túlvilág-vágy, futva, tolatva! |
| Az, mint tömegvonzásba fúlt fény. Szivem magány-vak fotocella. |
|
|
|
|