A szívbe-tömött ősidő

A vízben, talajon, levegőben, őserdő-fákon, barlang-süvegben micsoda óriások, gigászok, titánok úsztak, jártak, csoszogtak, hintáztak, lebegtek, öltek, szültek lomb-fészekben, bolygó-könny tengerben, szerettek és temettek, holtakat ravatal nélkül rohadni hagytak. Tyrannosaurus rex, Brontosaurus, a Diploducus carnegiei: mint földből kinőtt pödört kő-bajusz, tojta szarkofág-nagy tojásait s a páfrány-erdők, pikkelyfa-erdők, zsurló-erdők fű-hab mocsarai lángoltak, ha hím nőstényt csiszolva köpte köszörűkő tű-tollait. Fújtató, ugató élet-sziklák, mézenyvből buborék cirkusz-sátrak, gyöngykerék-koszorú tejút-csigák, híg vizi-gyermekláncfű habgolyók lebegnek, lengnek az óceánban: szélben kinyitott selyemesernyők. S fönt a húszméteres sárkánymadár, a kőtemplom-fejű hártyaköd-nők. És képzelet-szárnyasok: kérubok, szeráfok, láng-gyémánt szekér-forgók. S fél-istenek, mítosz-űr-talpasok! Lét!, szivembe tömve ráng hatalmad!