Őszi csillag-tépdeső

Mint mutatóujj-bögyön a hüvelyragacs szaga, a szőr-sünben sírgödör saláta-kút illata, méz, nyál, enyv, sav, lúg kevert váladéka, vizelet száradéka erjeszti bőrléc-csiga ujjhegyed s orrlikaid, mintha ló ágaskodva fölröhög: s tág vonaglás-rózsákból téli grízköd hömpölyög s zöldet májfolt-rothadás arany-sujtással legyőz: asszony-kagyló illatú, csikló-szagú most az ősz. Ujjam a csigahúsban. Nemi téboly gomolyog. S köröttem a természet csontvázzá vedlő dolog. S bennem rácsokból kazal a töprengés-szerkezet. Ó, Világ-Asszonyiság! Halál nő-üdvösségből! S mint birkanyáj fut, terül a pontszövet űr-öböl. S tépdesem a csillagot: hit-vágy akáclevelet.