Az üdvözlet angyal-ámulása

Kiskarácsony, nagykarácsony: ki várja új virradásom, ki várja kipusztulásom, megosztani nincs-kalácsom? Kiskarácsony, nagykarácsony: mint a sárkánygyík kő-bársony lemez-inge fuga-rácson: halálom megmaradásom. Kiskarácsony, nagykarácsony: ami véd: páncél-súly álmom, nyak-esernyő, fogsor hátból, mozaik-öltöny sziklából. Kiskarácsony, nagykarácsony: merengek az elmúláson. Az idő, mint papirosból bakancs, ruha. Vak foncsor-toll. Kiskarácsony, nagykarácsony: rózsa-csöndhab léc-csontvázon, kőfalon vad rózsafüggöny. A rózsa-omlás vér és könny. Kiskarácsony, nagykarácsony: bőrző pecsétviasz-alkony. Borda-létrán zúg a rózsa, mintha darázs-tejút volna. Kiskarácsony, nagykarácsony. Rózsabomlás jég-éj ágon: vérvizenyő Krisztus-mellből, puha patak lándzsa-sebből. Kiskarácsony, nagykarácsony: telem kürtje gyász-gyémántom, jégkorszakot tol rikoltva, mint özönlő mammut-csorda. Kiskarácsony, nagykarácsony: az űrt nézze, aki lásson. Űrbe bújtam, arany-ingbe, bennem csillagmezők tömbje. Kiskarácsony, nagykarácsony: mint gyászlepke zöld kalászon pihen az éj koponyámon s fénysziták a merev gyászon. Kiskarácsony, nagykarácsony: aki kést hoz, az most ártson. Döfje a szív közepébe, állok, kegyelmet nem kérve. Kiskarácsony, nagykarácsony: angyal-bozsgás ámulásom, nyüzsögnek gyermekkor-szárnyak, mint fehér-toll halott-árnyak. Kiskarácsony, nagykarácsony: fagy, hó, halál, hajnal-vászon. Szívbőröm fáj, ég, ahogy ráng: mintha jajgatna az ország. Kiskarácsony, nagykarácsony! Azt várom, hogy rámkiáltson, tetszhalottra, aki félt még: nézz rám csoda, hiszen élsz még!