|
Mészöly Gedeon professzor emlékének ajánlom
| Meghaltál, minden jel szerint meg, |
| Utánad könnyes búcsút intek – |
| de nem hagyhatom ennyibe: |
|
| Végképp kiszorított a lenne,
|
| hogy még több e-hangzónk legyen; |
| nem firtatom s nem kérdezem. |
|
| Tudom, régóta célba vettek |
| vagy egyszerűen elfeledtek, |
|
| Halódásod már észrevettem |
| nem egy silány műszót bevisz. |
|
| A folyamat már végetért: ma |
| eljött megváltód, a halál |
| (s arra, ki még használna néha, |
| majd ráfogják: archaizál!). |
|
| kinek a nyelve, szíve kő: |
| egy hosszú mozifeliratban |
| egyszer sem fordultál elő. |
|
| Szép VOLNA, bársony-barna szende, |
| jobb sorsra voltál érdemes; |
| kiszorított a sanda lenne,
|
|
| A kényelem, a nyelvi restség, |
| s különböztetni képtelenség |
| a múlt-, jelen- s jövőidőt. |
|
| Lelked mily másvilágra szállt át? |
| Poros könyvtárak mélyire, |
| hol a HÉON, az ISA vár rád, |
| s még annyi holt főnév, ige. |
|
| Kripták zugán lelsz tán lakásra, |
| hol annyi szó- s igealak, |
| várván boldog feltámadásra, |
| kihűlve kong a bolt alatt. |
|
|