Szúrágta régi sifonérban…

Szúrágta régi sifonérban
porosodnak a verseim;
rossz ajtajának belsejin
kopott nyakkendők sűrü sorban.
– Ezért írtál hát? – szól a sok sor.
– Ezért vettél? – a sok selyem –
hogy ezen a sötét helyen
kelljen örökre porosodnom!
És már kinyitni sem merem, már
magam is szinte restelem:
vers és nyakkendő úgy mered rám,
mint kit becsaptak becstelen.

1952

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]