Székely leány nótája

Ha a Széna-téren járok,
hej, a népek megcsudálnak;
piros szoknyám, mejrevalóm,
van is rajtam látnivaló.
A kocsmában zenebona,
hiába vársz engem oda,
vitéz repülő katona,
tied se leszek én soha.
A múltkor is ott a padkán,
emlékszel-e, kikacagtál!
Kinevetted, hogy beszélek,
s nevettek a más cselédek.
Pedig szép vagy, mitagadás,
bolonduljon éretted más,
de nem én – te nem vagy földim,
hanem olyan angyalföldi.
Úgy szeretlek, mint a várost:
hogy a szivem hazaszálldos,
s tudom, nem leszek a tied
s nem lehetünk mi pestiek.
Maradok csak a Balázsé,
száldobosi szép babámé;
gyűjtögetek egyelőre,
s hazamegyek esztendőre.

1941

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]