Zálog

Egy cigarettád ittmaradt;
vigasztalhatom magamat.
És ittmaradt az illatod,
idebűvöli alakod.
Füstből, fényből szőtt tünemény,
leszel-e jobban is enyém,
vagy ki- s bejársz rajtam csupán,
mint tüdőmben ez a dohány?
Jaj, az emléked megmarad,
s mint a füst a tüdőfalat,
nyűvi a lelkem feketén,
jaj, mert nem lettél az enyém!

1941

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]