Búcsuzkodás

Ha szeretem, aki elutazik,
úgy érzem, elmegy mindörökre;
fogom-e még karomba őt, akit
a szörnyü mozdony távolít dörögve?
Nemdenem végső búcsuzást jelent
a kicsi kendő bús lobogtatása,
örök szakítást, mely rég ott dereng
szive körűl jó alkalomra várva?
Melynek íze még véremben remeg,
csókainak legutolsója volna?
És eltűnhetnek a kedves kezek,
édes szemek, ruhák, sok drága dolga?
Vagy tán hihetném, hogy még visszajön
s mint szép hajót fogadja lelkem öble
s hogy lesz síró öröm, könny, csók-özön
s aztán enyém marad már mindörökre?

1938

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]