Szép román leány…
| Erdély szülötte, szép román leány, |
| gondoláztál velem a lagunán!… |
|
| Milyen találkozás volt az időben, |
| évezredben egy konstelláció: |
| kit ringatott a kolozsvári tó, |
| Velence adta, s visszavette tőlem. |
|
| A dózsék börtönéből jöttem éppen, |
| hol az idő ül most rozsdás kövön, |
| Szent Márk piaccán nagy emberözön, |
| hát látom Őt, kis táskával kezében. |
|
| Aztán mi is volt? Ámulat, rajongás, |
| sebtében összeállt nagy vallomás, |
| melynél őszintébb nem volt soha más, |
| Ő volt a szerelem maga, álom-hasonmás! |
|
| – Visszatérünk-e ketten ide egykor? – |
| kérdeztem és a könnyem hullt talán. |
| – Ó, bár maradna ott egy ház falán |
| szőke fejed, örökéletü freskó! |
|
|
|