Villamossal a hídon
| A villamos a zengő hídon át |
| kacagva fut. A hátsó perronon |
| eső és szél csap. Az ajtót fogom |
| s csak bámulom az áradó Dunát. |
|
| Meleg a szél! esőt s illúziót csap, |
| lelkem repül, szemem most már bezárva: |
| a villamos viharcibálta bárka, |
| hullámfutó, síróbordáju csónak… |
|
| Breton vagyok; Yves a keresztnevem, |
| napvert matróz-orcám a szélbe tartom – |
| Valahol lenn, az újzélandi parton |
| pálmák között kószál a kedvesem. |
|
|
|