Lupus aquincumi költő verseiből, II
(Az aquincumi fürdő oromfalára)
| Itt úsztam! Vándor, vidd hírül a rómaiaknak: |
| Emmellett valahány thermájuk pocsolya. |
|
| Híres igazlátó, vátesz volt! Mit teheneknek |
| szottyantásaiból jósolt: hajszálra bevált. |
| Ám hamar ellustult: a saját széklete lett az |
| ihlet nyersanyaga s ő maga csalfa, hazug… |
| Roskadt sírja körül álmos tehenek legelésznek, |
| s ifju tudós béljós gyűjti be friss ganajuk. |
|
| Pásztorlányka! Miért hagytál itt? Nézz fel a mélyből: |
| vén kecskéd egyedül, sírva legel sirodon. |
|
| Kik nőstényeteket állvást faljátok az utcán, |
| sejtitek-é, bunkók, titkos idill örömét? |
| Nyíltszini bátorság száll majd ott inatokba, |
| s át nem juttok a menny földi, szoros kapuján. |
|
| Szőrén is lovagolhatod. Ámde ha rajta nyeregben |
| s biztosan ülsz: hamarabb léssz az Olymp magasán. |
|
|
|