A végeken

Az ember itt csodás aranyló napot őröl,
de nem marad belőle más, mint szürke por –
s talán e vers az árva temetőről.
Itt-ott a gazból egy-két kő kibukkan,
s magyar nevek – de künt nem látni már sehol;
csak idegen szót hallhatnak felülről
a néma csontok is beomlott padmalyukban.
 

1979

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]