Langyos esőben

Két napja esik már,
szakad szakadatlan;
rosszkedvre hangol.
Szobába szorítva
magamra maradtam.
Hol van ilyenkor
hajdaniakra,
árny-alakokra
révedező,
szépszavu édesanyám?
A langyos eső
elandalitotta;
ablakait kinyitotta,
a kertbe merengett:
háromnaposra,
zivatarosra
mennyi becéző
jelzőt talált!
S nyugtatni tudta
helyét sehogy se lelő,
kalandra éhes,
izgága fiát:
– Nem büntetés ez,
se nem szobafogság!
Zsémbelni bolondság…
A földnek áldás,
emlék-muzsikálás
a langyos eső…

Visegrád, 1977. június

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]