Születésnapra, II

Születtem – ám nem ily világra –
13-ban, Enyeden.
Hol volt még akkor ennyi lárma
s erdőn-mezőn is ennyi szenny?
Az Ember, ősi szerződését
a Természettel megszegőn,
bünétől iszonyodva néz szét
megrontott erdőn és mezőn.
Lármához, szennyhez idomulni
nem bíró, borzadó beteg,
készülök e létből kimulni,
mint üldözött vademberek.
Az új kor szürke kulimásza
bemocskol tengert, temetőt.
Illő eltűnni, mielőtt
a Régi Föld kérgét bemássza.

1975. április 24.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]