Felirat egy kert kőkapujára
| Ne kornyikálj itt, vándor, durva részeg, |
| egy percre állj meg, szállj magadba önként, |
| mint kik csodát látván némán zokognak, |
| vagy akiket temetők titka hí! |
|
| Itt az Időnek gátatvetve élnek, |
| hajnali szélben szólalnak soronként, |
| a szürke őszből sárgán kilobognak |
| apám versei és anyám virágai. |
|
|
|