Blokházy siralmaiból

Mit állítsak ajtónk elé jelül,
 
hogy könnyebben hazataláljak,
 
s ne zörgessek bután öt-hat idegen ajtón?
Mit állítsak a kis balkonra jelül,
 
hogy fecskénk útját megtalálja
 
s ne hűljön ki a fészekalj tojáska,
 
míg rémülten visong hasonló balkonok körül?
Mindennek szürke egyformasága itt
 
elzárja az égbolt ősi kékjét,
 
a földnek ősi zöldjét –
Ez az egyformaság butít és megvakít…
Majd a halál is egy nap mit mível?
 
Az ajtók-ablakok egyformasága
 
elfárasztván közömbössé teszi,
 
s bambán összetéveszt valakivel!
Elvész a küldetés személynek szóló varázsa –
(Történhetik, persze, fordítva is:
 
értem loholva lép be valaki máshoz!
Lássuk be hát az új lét előnyeit is,
 
ne csak, mi benne falanszteri, gyászos.)

1971

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]