Három levelecske
A 60 éves Takáts Gyula babérkoszorújára
| Hallom, kedves Gyulám, hogy nagy a baj: |
| ünnepelnek a hat évtizedért, |
| melyet tested-lelked épen megért, |
| dacolván korunk viharaival! |
|
| Pedig most vagy igazán fiatal! |
| Ki húszéves fővel volt bölcs öreg,
|
| s mint negyvenes, időtálló kemény,
|
| torpant az ár a költő szellemén, |
| kisebbités, rugás nem törte meg!… |
|
| Élj hát soká őseid lábnyomán, |
| s mint nyolcvanas légy ifjú-álmu agg,
|
| kiről a szobrász Becehegy fokán |
| Szent Istvánt vagy Koppány vezért farag! |
|
|
|