Harangszó és útikalauz

Szivem harangszótól nehéz.
Eleve győzedelmes e túlszép érc-zengedezés
s benne kóbor hitetlen elvész?
Vagy a viharnak szólna csak,
mely a városra támadt?
Borzas-lovú felhőcsapat
rohanta meg a várat.
…Az a pogány veszedelem
is így torlott a sáncnál,
s nem kell behunynom a szemem,
már látomás a látvány:
„A védhad harmadnapja állt zengő vértben lovastul
s Udalrik kürtjelére várt pártázatos magasból.
Megnyíltak zordon vaskapuk, s az érc-zuhatag omlott –
nem vitt az íj, kard sem fogott,
s a hadrend futva bomlott.
Buktak a borzas lovasok bárddal nyakazva, sorba,
csak hét maradt életbe ott –
s vaskampón függött a Horka.
Heten, levágott orruak! Száz évre lecke volt az:
gyalog vitték a gyászukat haza, kik eddig lovagoltak.”
Még most is ezt kongatja hét
Még most is ezt kongatja hét gőgös harang fölöttem,
pedig rég volt, iszonyu rég,
pedig rég volt, iszonyu rég, 955-ben!

1970. október

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]