Vak remény
| Micsoda vak remény s kívánság! |
| Pesten, öregedőn, zimankós áprilisban: |
|
ott lenni, gyermekül, egy pillanatra bár, |
|
a Kisfenyves verőfényében, hol az ösvény |
|
tűlevelek rugalmas, barna szőnyegén |
|
a fák alá bujik, és bársonyos árnyék fogad… |
|
|
verenda-asztalon tej és kenyér, |
|
oly kristálytiszta nyúgalommal hömpölyög, |
|
csak ölelésre fordítván szelíd kanyarjait, |
|
mint odalent, hátam mögött, |
|
a folytonos-folyású, csillogó Maros! |
|
|
…Kúsznak a vonatok, a füstjük maradoz, |
|
elnézem hosszú testüket napestig – |
| Mikor visznek el végre Budapestig, |
| ne csak álmomban járjak már oda! |
| (Állatkert, Földalatti, Királyi Palota…) |
|
|
|