Verseink emléke

Úgy születtek, úgy multak el a versek, mint pásztorórák játszi percei. (Olykor kudarcainknak szalmazsákján a győzelem búzavirágja kéklett.) Titkolhatatlan foganások hányszor ejtettek rémületbe! S kockázattól megriadva, gyáván vállaltuk inkább a vetélést. Időből, térből visszakanyarodva egy-egy vers, érten, mégis ránk-talál s ránk-mosolyog fanyarkás-szemrehányón, mint a lelenc a megtalált apára.