Macska-búcsúztató
| Balzsamos gyolcsba nem bugyolállak, |
| jó öreg állat, szinte hogy ember. – |
| Lásd be szerényen: nem divat ez már. |
| Ámde a sírod, most megigérem, én magam ásom |
| itt az aranyló nyírfa esőtől |
| csüggeteg, árva lombja tövében. |
| Sárga szemedben haldokolásod, |
| mint ez az évszak, tört sugarakkal, |
| fátylas egekkel, hirdeti búcsud. – |
| Gyenge tücsök-szó rí az avarban, |
| zeng reszelősen: ez siratásod. |
| Szürke fejedre lepke-szelíden, |
| mint puha hó hull: könnyeit ontó |
|
|