Annunciáció

Rég volt, a pálya kezdetén, s már szinte felidézhetetlen: zilált angyal köszönt felém tavaszi szürkületben…? Riadtsággal telt sejtelem jelezte, hogy a perc megáldott, s vállalni kell tüzön-vizen át ezt a férfi-anyaságot. És hordtam a titkos csirát, két szót talán, mely tízezerből mágneses vonzással kivált s dagadozni kezdett bizsergőn. S megzendült rémült örömöm, mint a harang, ha Angelusra kondul: szűzfoganásu vers-örökösöm él majd nevemmel a síron túl…! Fejem a házak ereszéhez ért, s a csillagok közt tartva szemlét éreztem, lángol a sötét, s közel a cél, a végtelenség. 1964