Megperzselt angyalok
| Vállamra gyakran települtek |
| megperzselt szárnyú angyalok; |
| nem hordtam őket én gyalog, |
| Cythére csolnakába vígan ültek. |
|
| A szép szigetkén elidőztünk, |
| volt ott elég muzsika, tánc, |
| és mennyit hancúroztunk, kergetőztünk! |
|
| Tűz mellett, mely úgy sose perzselt, |
| idézték azt a nagy tüzet, |
| mely falta testük-lelküket; |
| megannyi észbontó szerelmet… |
|
| De tudtam minden panaszukból: |
| Közben a szárnyuk is kinőtt, |
| s vihogva elrepültek újból. |
|
|
|