Koldus-Dárius

Kincsem, kit iszonyú vad barlangban találtam,
s hogy elcipeljelek, nem volt elég erőm,
jobb, ha hagylak tovább a sárkányos homályban,
s koldusként kullogok a kincstelen mezőn.
Pedig most már tudom: a többi mind hamis kincs,
mit szériában ont világgá gyár, bazár…
Mégis itthagylak, itt, te, mesebeli Többsincs,
itthagylak, mielőtt a vaskapu bezár.
De nem panaszkodom, nem jajgatok azért se,
mert Dáriust nevel belőlem a tudat,
hogy kóbor életem ezt a csodát megélte,
s meglelném bármikor tehozzád az utat.
Te dolgod, hogy mi lesz veled a mélyben addig,
s meddig birod tovább ott lent, rozsdátalan;
őrizzen hát mohó sárkány, lidérc, varasgyík:
egyszer még felkerülsz a fényre, általam!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]