Hinta-dal

Csak még egyszer, egyetlen napra bár, De mindenestül, ami velejár:   A végtelenség lányhaj-illatával,   A láthatatlan lélekbeli szárnnyal, És belenyúlva álmaimba – Jöjj vissza, régi kerti hinta! S fejem fölött az a diófa ág, Amelyen ring e kis tündér-világ,   S két ölnyi tér közt végtelenbe lenget…   Madár-élménye földi életemnek, Időtlen órán zengő, fényes inga – Jöjj vissza, régi kerti hinta!