Csillagnézés

Bizony, fiam, emlékszem még a korra, Így néztem én is, mint te, csillagot! Meredtem égő mennyei bokorra, S éreztem ezt a furcsa illatot. Toronyban, dombon titkok fojtogattak, Nyaklottan, míg lélegzetem elállt. De bámulásim egyszer elmaradtak – Talán mikor lelkednek adtam át. Itt az időd, most bámulj és csodálkozz! Semmise dőlt el és nem végleges. Ésszel-szívvel törj messzebb a csodákhoz, Égen-földön ős titkot fejtegess!