Régi kezek idézése

Visegrád kövei közt
Rég elporladt inas kezek,
kik nagy köveket véstetek,
sziklába útat ástatok,
ó, hogy-hogy el nem vástatok?
Maradt-e bennetek erő,
cirógató, dédelgető,
ha szerszámot letettetek,
s várt otthon asszony és gyerek.
Maradt-e gyöngéd mozdulat
megáldani az álmukat
vagy szegni kínt-vigasztalón
új kenyeret az asztalon?
Gigászi művetekben itt
könnyes szemem gyönyörködik,
s tán titeket formáz amott
a százesztendős somfabog.
…Kezemet nézem: mily erős!
Munkátok néki ismerős.
Örökségül ezt hagyta rám
jó kőfaragó dédapám.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]