Búcsú Bécstől

Esik kisértet-bús fejemre,

esik kongó lépéseimre,

esik a házak oldalára,

esik Balassi lábnyomára,

esik búcsúzó perceinkre,

csak álmodott szerelmeinkre,

s hol sajgó múlt hívott tetemre:

esik saját könnycseppjeimre.

Esik toronyra és szoborra,

ki sem derült égből omolva,

könyörtelen őszi eső ez,

így ért bolond-utunk végéhez…

Bécs, 1956. október 7.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]