„A tüzes lovas”

Egy Schumann-zongoradarabra, melynek dallamára harminc éve a Szeptember végén sorait énekelgettem

 
Egy hajdani dallam, a zongoraórák
szép gyöngyszeme csillan most nap-nap után,
Idő viszi benne sötét lobogóját,
s az arcom előtt suhogatja puhán.
Hogy szállt ez a dallam az otthoni utca
vén házai közt tavasz-alkonyokon,
s hogy tette beléje a nyurga fiúcska
Petőfi szívét komor-álmatagon!
Oly rengeteg év eliramla azóta,
s hullt annyi virág el és annyi leány,
és mennyi legény! Az Idő letarolta
s a tél dere már megüté koponyám.
De most is a hajdani furcsa borongás,
baljóslatú gyász üli meg szívemet,
erősbül a dallam – már templomi zsongás,
a dombra kifordul a gyászi menet,
megállnak a dombon, a sírt körülállják,
és zendül a zsoltár és zúdul a rög,
siratva siratják a csalfa leánykák
a nyurga fiút, kinek álma örök…

1956

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]