Középkori fametszet, I

Tanulmány
Hol a tömzsi, tűzmarta kapu-tornya
lőrés-szemével a mezőkre tárul,
megszűnik utca, épület-cikornya
s a város elfeledkezik magáról
nagyhirtelen – a görbe, gübbenős út
szélén botorkál szoknyáját befogva
egy rebbenő lány amoda a kőkút
iránt a bojtorjános giz-gazosba.
Kopár dombon, túl a dögtemetőn is,
úgy lehet, a világ eleje óta,
lógó gyümölcsivel az akasztófa;
mögüle kél a nap, gyönyörű főniksz.
Éji fátylától megrabolva reszket
a kulcsos város, s tündököl a fényben,
csupa tornyok, csupa arany keresztek –
mint országalma egy király kezében.
Messzeföldről, bottal kopogva, bátor
új tanokkal – szemében szent nyakasság –
tart a vaskapunak valami vándor.
Nem tudja még, hogy holnap felakasztják.

1954

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]