Nyár-igézés

Azt kérded, fiam, hogy kobakodban
mint fér meg oly sok emlék-bogár
s hogy-hogy épp e zord téli napokban
zajdul benne száz-ízűn a nyár –?
Add kezembe azt a drága buksit,
hol bodorkás szöghajad alatt
nyolc nyarad színes emléke nyugszik
s kis rovást tett minden pillanat.
Eme dúcban, ládd, a fejtetődön
lakozik tán a hancúrozás,
kurjongatás szőlős dombtetőkön,
hempergés és bak-ugrándozás.
Itt hátrább e kettős horpadásban,
mely éppenhogy kitapintható,
a fürdés- s az úszástudomány van,
a Duna vonzása, meg a tó
kristály-mélye, melyben mint a búvár
egy hatalmas szippantás után
a hináros mélybe le-lebuktál
s kapdostál a keszegek után,
majd felszínre bukva és tikogva
evickéltél ki, mint a kutya,
s tettél szent fogadalmat titokban:
nőjjön benne bárminő csuda,
le nem szállsz mélyébe sohatöbbé,
mert oda csak béka s hal való –
azóta is benned él örökké
s háborgatja álmod az a tó…
S lám, tovább mi lakozik: emitt ni,
e kis búbban a huncutkodás!
Fészkéből kiszedni, meghajítni
a madárkát, tudtad, nyavalyás!
Majom-mód ugráltál ágról-ágra,
fejjel lefelé lógtál, te gaz!
haza se jöttél, csak vacsorára,
ha a gyomrod kordult – nem igaz?
Hát a szőlőlopkodás, a bingyó-
alma rázás tán nem itt buvik?
S hogy a nyírfa esti szélbe ringó
csúcsán ültél, akár a kuvik?
Rikoltoztál, anyád-rémítendő,
s ott nem hagytad volna azt a fát,
csak akkor lett ebből elegendő,
hogy rátettem a fűrész fogát…
Jó, ezt hagyjuk… Persze, csupa jóság
síma s magas diák-homlokod,
s mint a kerti út mentén a rózsák,
benne sok-sok szép s dicső dolog:
Rőzsegyűjtés, szorgos kert-kapálás,
öntözés, vetemény-ültetés –
az a kis betyárság, ordibálás
jópontjaidhoz képest kevés.
S az is itt van valahol rovásban,
hogy megálltál egy kis hant felett,
elmerültél mély gondolkodásban
s kezed egy kis bokrétát letett.

1954. február 19.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]