Vesztőhely-álom

Milyen vesztőhelyen mérték ki őket,
Reményiket és Járait,
apám legjobb barátait,
tagló alá zuhant erdélyi főket?
Mert hogy kimérték, álmom megmutatta:
szennyes, vérmocskos piacon
csattogott nyúzott csontjukon
rozsdás hentesbárd, rövidnyelü balta.
Messzi faluk vad népét odacsalta
e koncolás: mohó fogak
mardosták koponyájukat
s a vérük nyalta kóbor kutyafalka.
Kitépett szívért, összetört gerincért
az asszonynép megütközött;
ember-kutyák s eb-emberek között
szeges bottal vert szét a sintér…
Dermedten álltam, tudván, hogy apámon
a sor s több régi magyaron,
mert ádáz törvény s hatalom
ül újra tort az istenvert világon.
S a küldött jeleseknek ez a sorsa:
kiirtják őket kannibál gazok,
s haláluk láttán nyáluk is csorog,
lakomájuknak ők a sava-borsa.

1952–1953

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]