Angelus

A Borromini-loggián
Harangszó, gyorsan sápadó falak,
templomablak végső fénylátomása;
sűrűsödő nagy felhőtorlaszokban
visszhangzik a denevérszerenád.
Minden fény egy macskaszembe szorult
s minden jajszó helyett e denevérszó;
pedig mi fény, mi szín és ragyogás volt
s minő zenebonák a Nap alatt!
Fekete ingák lengenek előttem:
két pap rója útját a háztetőn,
s hogy a homály az Írást kiütötte
kezükből: olvasót vettek elő.
Mint nő alakjuk, a két sziluett!
Könyvemet már én is elejtém,
de olvasóm nincs, nem találom:
morzsol, ropogtat a sötét.

Róma, 1948

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]