Barátság
|
B. K. Gy.-nak
| …Most újra visz egy lüktető vonat, |
| a mozdonyvezető kezébe tettem sorsomat, |
| az alkonyat már nem talál e tornyos városon, |
| már egy kültelki temető fejfáit számolom, |
| majd a vashídról – csak egy pillanat – |
| villanni látom a fogott halat, |
| aztán rinocéroszi robogással |
| vágunk neki a vágánymenti sásnak – |
|
| De túl, ahol a várkert fái állanak, |
| lassít s oly csendesen halad a vad vonat, |
| mintha ismerné érzelmes szándékomat: |
| felidézni minden percét a tegnap-estnek, |
| hogy mindent mégegyszer számbavehessek. |
|
| Hol vagy, Barátom, lelkem drága társa? |
| Bár foghatnám meg szép márvány-kezed! |
| Jaj, útjaink elváltak egycsapásra, |
| az én útam sötétségbe vezet, |
| nem számítok már több találkozásra. |
|
| Látom az ösvényt, melyen kóricáltunk, |
| sávja felett a Nap órjás arany medál; |
| itt bölcs bánattal a Faustból citáltunk: |
| „Szerelemre túl vén a vérem” – mára már |
| tegnapi jelenünk megnőtt s csodás mult. |
|
| Isten veled, öcsém s bátyám: Barátom, |
| mindenben több nálam, csak azzal kevesebb, |
| hogy én vagyok barátod. E világon |
| külön morzsoljuk már az éveket |
| s külön-külön hullunk el oktalan csatákon. |
|
| A pad mögött, hová nem lép többé a lábam, |
| hogy megnőtt két ottsemvolt kikerics! |
| Ott pompáznak sosem-látott lilában, |
| s úgy példázzák az őszt, hogy szinte giccs, |
| s hajlongnak, mint a rozmaring a balladában. |
|
| Az esteledő égről-e, a tóról – |
| fa-közbe hullt egy zöld felhő-cafat: |
| egy ismeretlen vijjogású kóbor |
| sirály – öles szárnnyal veri a lombokat, |
| s felém arany fejével egyre bókol. |
| Ki fejti meg különös gerjedelmét? |
| S hogy mért jelent meg zöld madár s lila virág? |
| Színek találkozását kik figyelték? |
| Ki érti a madár- s virág-szimbolikát? |
| Mert ma nekem minden oly furcsa jelkép. |
|
| Tegnap még nem volt itt madár, |
| s nem ringatózott az a kikerics se, |
| hogy lelkeinket gazdagítsa s bár |
| egy megrendült búcsúcsókra segítse. |
| Pedig mi szentebb két barát búcsúcsókjainál? |
|
| A barátság több, mint a szerelem, |
| nem szennyesíti szexuális ármány, |
| Hamlet s Horáció viszonya szebb nekem |
| a rómeók s júliák viszonyánál. |
| Isten veled, Horációm s egyszersmind Hamletem! |
|
| Mindezt a zöld sirállyal üzenem, |
| máris feléd lendült hulló-aranyú szárnnyal; |
| könny hályoga fogá be a szemem, |
| a nagy-útra menők zord köpenyege árnyal. |
| Vigyázz magadra s ne törődj velem. |
|
|
|