Háborúból
| Kérdezzétek csak meg a köveket: |
| akarták-é ezt a históriát? |
| Faggassátok a földet, az eget: |
| kellett nekik ez az iszonyuság? |
|
| Vegyétek sorra az állatokat, |
| kikkel egy-földön étünk idelent: |
| akartak-é ily szörnyű dolgokat? |
| Legfeljebb a hiéna mond igent. |
|
| Fogjátok vallatóra a Napot, |
| szólíttassék a négy örök elem, |
| míg mélyből-magasból ránk nem zokog |
| a lelketrázó, óriási NEM! |
|
| Csak néhány ember szegi fel fejét, |
| s habzó szájjal, dühöngő-esztelen |
| hörgi világgá vad feleletét: |
| „Igen, igen! Én akartam, Igen!” |
|
|
|